A bálmos egy tipikus erdélyi étel, amit az ember vagy szeret, vagy nem. Arany középút nincs. Én, noha igen szeretem, csak ritkán csinálom, mert a férjem a "nem szeretem a bálmost" tábort gazdagítja. Ebből kis adagot pedig nem nagyon lehet csinálni. Leginkább a szüleimnél szoktam enni, de most kivételesen én főztem. Valami csoda folytán a hűtőben megaludt a dobozos tej. Azért csoda, mert az ultrapasztőrözött-homogénezett csodák, amikből mindig van 1-2 doboz a spájzban, ha netán kéne a sütiben, megaludni nem, csak megromlani szoktak. Persze az aludttejet sütibe is elhasználhattam volna, de most inkább magamnak kedveskedtem.
Hozzávalók (két kiadós adaghoz)
- 500 ml aludttej
- 2 db Danone Activia
- 30 g Ráma
- 30 g + 30 g sajt
- 1 teáskanál só
- kb. 170 g kukoricadara
Egy tapadásmentes lábosba öntöm az aludttejet, joghurtot, rámát, sót és 30 g sajtot. Normál esetben egy joghurt is elég szokott lenni, de az aludttejet elég édesnek találtam, és ez az étel jellegzetesen savanykás ízű kell legyen. Erőteljese lángon felforralom az aludttejes keveréket, és amikor már rendesen bugyog folytonos keverés mellett beleszórom a kukoricadarát. Csomómentesen elkeverem, közepesre visszaveszem a lángot és folytonos keverés mellett készre főzöm a bálmost. Ez úgy 5-7 percet jelent, amíg a massza el nem válik az edény aljától-oldalától.
Amennyiben a bálmosunk kicsit híg lenne, kanál liszttel sűrítjük, majd azzal újra felforraljuk.
A kész bálmost tálba öntjük, és a tetejére szórjuk a második adag reszelt sajtot. Egy-két percet állni hagyjuk, amíg a sajt megolvad, és már neki is eshetünk.
Frissen az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése