Mákos tekercs

Imádom a szilvás gombócot, de csinálni nem szoktam. Ennek két oka is van:

1. édesanyám és anyósom is nagyon finomat készít, és mindig kapunk tőlük kóstolót.
2. nem szeretek, sőt - akár azt is mondhatnám, hogy utálok burgonyás tésztákat készíteni.

Ragad és tapad, és agyon kell lisztezni mindent, és noha számomra soha nem jelentett gondot ragadós-tapadós tésztával dolgozni, a krumplisat akkor sem szeretem. Pont.
Éppen ezért van, hogy ezért a tekercsért lassan másfél éve nyaggat a férjem. A Stahl magazin téli különszámában látta, még 2011-ben, de eddig hiába kérte tőlem. Merthogy a tésztája szinte teljesen megegyezik a szilvás gombócéval, ezért mindig kitaláltam valami kifogást.
Ma viszont úgy éreztem, hogy eljött az idő, mert most ugyan nem kérte, de gondoltam Valentin nap alkalmából, üsse kavics elkészítem neki.
Maga a recept és az elkészítés is meglehetősen egyszerű. Ráadásul Emese baba is besegített: nyugodtan eljátszott a járókában, néha felállva megleste hol tartok, majd édes babanyelven véleményezte a munkámat, ami első nekifutásra nem is sikerült annyira rosszul. Az íze finom, de a formája nem az igazi. A végén azt is leírom, hogy miért.

Hozzávalók

• 50 dkg burgonya
• 20 dkg finomliszt
• 1 tk. cukor
• 0,5 tk só
• 3 dkg olvasztott vaj
• 1 tojás

Töltelék

• 30 dkg darált mák
• 20 dkg porcukor
• 1,5 dl tej
• 1-2 ek. baracklekvár

Konyharuha megkenéséhez

• 10 dkg vaj

"Panír"

• 5 dkg darált mák
• 5 dkg porcukor

A krumplit meghámozom, felkockázom, és enyhén sós vízben puhára főzöm. Miután leszűröm, krumplinyomóval összetöröm, és teljesen kihűtöm.
Amíg hűl, a lekvár kivételével összeforralom a töltelékhez valókat, majd langyosra hűtöm. Ekkor keverem bele a baracklekvárt, amennyiben szükséges.
A kihűlt krumplihoz adom a tészta többi hozzávalóját, összegyúrom, majd cipót formázok belőle.
Egy nagy lábosban - na és nálam ez volt a gond, ugyanis a legnagyobb lábosom belső átmérője mindösszesen 24 cm - vizet forralunk. Ne sajnáljuk kiengedni a csapot, mert a víz el kell lepje a tekercset.
Visszatérve a 24 cm-re: ahhoz, hogy a tekercs szép, gusztusos - olyan kis "karcsú" legyen, mint a magazinban, legalább 6 cm-vel nagyobb lábos kellett volna, vagy két tekercset kellett volna készítenem. Mert a tekercs így is finom lett, de nem szemet gyönyörködtető formájú, hanem olyan kis ducika. De hát ez van, legközelebb már okosabb leszek.
Amikor a víz már forr, egy darabocska tésztát próbaként kifőzök. Ha túl lágy, akkor kevés lisztet gyúrok még bele, ha túl kemény, akkor vajjal lazítom.
Közben a kiválasztott konyharuhát (lehetőleg ne színesett) vajjal nagyon vastagon (nem ok nélkül kell 10dkg) kikenem. Ráhelyezem a tésztát, és kézzel vagy sodrófával - ami jobban tetszik - kinyújtom. Arra figyeljünk, hogy a tekercs pont bele kell férjen a lábosba, szóval a szélességet előre mérjük le.
A tölteléket a kinyújtott tésztára kenem, majd a konyharuha segítségével lazán feltekerem. Ha esetleg mégis a ruhához ragadna a tészta, nem kell megijedni. Késsel finoman segítsünk rá a tekerésnél.
A konyharuha végeit madzaggal jó szorosan megkötöm, és mehet is a zubogva forró vízbe. 30 percig főzöm. Néha rápillantok, és ha a víz túlságosan elforrt volna, forró vízzel pótolom.
Közben a "panírnak" valót összekeverem, és tálcára simítom.
A megfőtt tekercset konyharuhástól gyúródeszkára helyezem (a madzagnál fogva ragadom meg, úgy könnyű kivenni, és az ujjamat sem égeti meg). Langyosra hűtőm, majd a konyharuhából kiemelve egyből a mákos-cukorba forgatom, mint a kürtös kalácsot.
Kicsit hűlni hagyom, majd ujjnyira felszeletelve kínálom.