2013. február 22., péntek

Sült csirkecomb, ahogy édesanyámtól tanultam


Kislányként (5-6 éves koromban) ritmikus sportgimnasztikára jártam. Az edző szerint nagyon ügyes voltam, csak ehhez a sporthoz kicsikét gömböc, ahogy ő fogalmazott. Egyik edzés után félrehívott, és azt mondta, hogy diétázzak egy kicsit, vacsorára egyek almát. Amikor édesanyámmal hazaértünk az edzésről nekiveselkedtem a vacsorának, vagyis a kedvenc csirkesültemnek. Bevágtam két combikát (akkoriban még az alsó volt a kedvencem, ma már átpártoltam a felsőhöz), a szaftot kenyérrel jól kitunkoltam, majd a végén kértem egy almát, mert hiszen az edző néni szerint, az kell, hogy tornász alkatom legyen.
Édesanyám nézett rám nagy szemekkel, és csak jó pár évvel később világosított fel arról, hogy az almát a csirkecombok helyett kellett volna enni, és nem utánuk. De addigra már nem is volt lényeges, hiszen a tornát már el is felejtettem, megnyúltam, és a gömböc alkatom is eltűnt. Egyedül a sült csibecomb szeretete maradt meg, amit a férjemre is átragasztottam.

Hozzávalók
  • 8 db csirkecomb (alsó-felső vegyesen, én most csak felsőt használtam)
  • 1 közepes fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 3 ek. olaj
  • só, bors
  • 1 tk. pirospaprika

A csirkecombokat megmosom, megszárítom, majd sózom, borsozom. Egy mély serpenyőbe öntöm az olajat, bőrös részükkel felfelé egymás mellé sorakoztatom a combokat. Közéjük dugom a megpucolt, és félbe vágott hagymát. Az egészet felöntöm annyi meleg vízzel, ami nagyjából a combok feléig ér, beleszórom a pirospaprikát és erős lángon felforralom. Amikor felforrt, közepesre állítom a tűz erősségét, és fedő alatt sülni hagyom a húst. Bő 35 perc után villával átfordítom a combokat, így az eddig felül lévő részük is jobban puhul majd. További 10 percet hagyom fedő alatt rotyogni a combokat, majd ezt követően leveszem a fedőt, és jó 30 perc alatt zsírjára sütöm a húst. Közben megpucolom a fokhagymát.
A sütés utolsó percében még egyszer megfordítom a combokat, így a már megpirult bőrös oldaluk kerül felülre. Fokhagymanyomó segítségével rájuk passzírozom a fokhagymákat, majd meglocsolom őket a húszsírral. Ekkor már el is zárom a lángot, mert nem szeretném megégetni a fokhagymákat. (Aki nem szereti az erős fokhagyma-ízt, az dobja a gerezdeket a főzővízbe. Így az aromájuk belefő a húsba, de nem érződik az ízén.)
A fent megadott sütési idő nem törvényszerű, a combok méretétől függ. Villával tudjuk ellenőrizni, hogy mikor vagyunk készen.
Én Gyöngyi néni hagymás dinsztelt krumplijával szeretem a legjobban, de bármilyen körettel finom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése