Nem szeretem a májat. Soha nem is szerettem. Ez alól csak a libamáj és az anyukám pirított csirkemája képez kivételt. Minden mással ki lehet üldözni a világból. A felnőttkorom egyik hatalmas előnye, hogy ha nem akarok májat enni, akkor nem is teszem. Nagy szerencsém az is, hogy noha a férjem szereti a májat, ezzel az egy változattal is beéri. Na persze ez nem olyan nagy áldozat számára, hiszen az anyukája és édesanyám is gyakran kényezteti őt resztelt- vagy éppen rántott májjal.
Hozzávalók (2 felnőtt részére, nagyjából két étkezéshez)
- kb. 1 kg tisztított friss csirkemáj
- olaj
- bors, só
A májat egy vastagfalú lábasba teszem. Bőséggel megborsozom (ha lehet frissen őrölt borsot használjunk), majd felöntöm annyi olajjal ami félig - háromnegyedig ellepi a májakat.
Lefedem és magas lángon felforralom. Amint a máj fehéredni kezd megkeverem, hogy az olajból eddig kilógó részek kerüljenek alulra. A lángot közepesre mérsékelem, és néha megkevergetve nagyjából 20 perc alatt puhára "párolom" a májat. Ekkor eltávolítom a fedőt, és oldalanként nagyjából 2-3 perc alatt szépen zsírjára pirítom az egészet.
Valójában a sütéshez ennél kevesebb idő (kb. 15 perc) is elég lenne, de mivel Emese baba is eszik belőle, nem kockáztatok, inkább jobban megsütöm.
A májat a lángról levéve újra borsozom, bőséggel sózom és még egyszer jól megkeverem. Törtkrumplival vagy krumplipürével kínálom.
A kevergetésnél figyeljünk arra, hogy a máj fránya jószág. Puffog-durrog-köpköd, igen fájdalmas sérüléseket okoz.
Én ezt az ételt csak friss csirkemájból szeretem elkészíteni. Fagyasztott májjal is próbáltam már, de soha nem lett annyira puha, omlós mint friss májból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése